Mire jó a post-it.

Írta: Boreger

A az alábbi cikket elsősorban a fiatalabb generációnak és gyerekek rajzoktatásával foglalkozó taároknak ajánlom, de a játék kedvéért a profi animátorok is kipróbálhatják.
Mint ahogy azt tudjuk, az animáció egymás után következő képek váltogatásával előállított mozgás illúziója. A képek egymás után megjelenítése történhet mechanikus (film) vagy elektronikus úton (számítógép). Mindkét módszernek hátránya, hogy nem közvetlenül a rajzokkal operál, hanem azoknak valamilyen feldolgozott formátumával. Ennek az oka a médiumban keresendő. Egy A4-es rajzlap nem alkalmas másodpercenkénti 16-25 képváltásra által keltett mechanikai erők elviselésére. Tehát, ha ki szeretnénk köszübölni a közbenső lépéseket, akkor más hordozót kell keresnünk a rajzaink számára.
Rajzolhatunk közvetlenül filmre (ezt hívják direkt animációnak), de ennek mechanikai méretei és költséges volta előnytelenné teszi az amatőr felhasználók számára. Ugyanakkor lehetőség van a papírral is játszanunk. Bizonyára mindenki pörgetett már át könyvet a kezei közt. Ilyenkor oldalról a lapok közé pillantva furcsán kígyóznak a sorok a szemünk előtt. Ha a sorokat képekké cserélnénk le akkor a gyors lapozás hatására a mozgás illúziójá keltenék. Arra nem buzdítok senkit, hogy egy könyvet tegyen tönkre e célból, inkább olyan anyagot kell keresnünk ami rendelkezik a könyv tulajdonsáaival.
Ez pedig em más mint a Post-it cimke. Ezek a maximum 10 x 10 cm-es lapocskák sok hasonlatosságotmutatnak a könyvekkel. Különálló lapopkból állnak amit egy ragasztóréteg tart össze. A kicsiny méret miatt a lapok ellenállnak a pörgetés által keltett igénybevételeknek, a lapok ragasztóanyaga pedig biztosítja, hogy az egyszer szétválasztott lapokat ismétösszeilleszthessük.

Hogyan dolgozzunk a Post-it címkékkel?
A címkék gyárilag kb. 10 mm magas téglatestek. Ez nagyjából 100 lapnak felel meg. Érdemes 20 - 30 lapos adagokra szétválasztani, ugyanis nem valószínű, hogy ezzel a technikával fogjuk elkészíteni a következő egész estés produkciónkat. Ezeket a kisebb pakkokat érdemes lyukasztóval kezelésbe venni a ragasztós csík közepén, ezzel biztosítva referenciapontot az esetleges későbbi scanneléshez.
A rajzolást a legalsó lapon kezdjük el és felfelé haladunk. A használható nézet kb. a lap egyharmada, nagyobbméretű lapoknál a fele a teljes méretnek. Sajnos kénytelenek vagyunk ezt a kompromisszumot elfogadnunk, mert a ragasztás és a hajtás nem enged meg többet. A post-it cimkek anyaga nem túlságosan átlátszóak, ezért több rajz egymáson nem zavaró, mert csak az egy vagy két lappal lejjebb lévő rajz látszik majd. Ha rajz közben a lapok esetleges szétválása nem okoz gondot, mert a ragasztóréteg segítségével bármikor újra összetapaszthatóak. Ugyanezzel a módszerrel szúrhatunk be plusz jelenetek egy animációba.